Mire gondol az edző?

Úgy gondoltam, hogy blogunk első írásában úgy illik, hogy az edző röviden vázolja azokat a gondokat, örömöket, amik munkáját egy kerekesszékes kosárlabda csapat felkészítése során érik, illetve érintették, úgy, hogy ezt az irántunk és a sportág iránt érdeklődők is megismerhessék.

Az első és legfontosabb, hogy a legfőbb „gondot” az okozza, hogy, amint azt tisztelt olvasóink is láthatják játékosaink személyes vallomásainál, a csapat, a PTE PEAC Rolling Basket egészen eltérő sportháttérrel érkeztek együttesünkbe. Sokan nem sportoltak semmit, de kerekesszéket használtak, sokan pedig korábban kosaraztak, de kerekesszéket nem használtak, voltunk ketten, akik mindkettőt „műveltük”, de hagyományos kerekesszékkel, amin fék is van, s akadt egy olyan játékosunk is, aki a kerekesszékes kosárlabdát művelte már azelőtt, hogy csapatunkba jelentkezett.

Ami jól látható, hogy a legfontosabb közös szegmens, az a kerekesszékkel való mozgás elsajátítása, és annak specialitásaival való folyamatos tapasztalatbővítés. Az egyik leggyakoribb probléma forrás, hogy a székkel való megindulás és megállás, különböző fordulások során csak a kezünkre és néha a csípőmozgatásra számíthatunk, lévén, hogy nincs fék a kerekesszéken. Ami a kezet illeti, éppen ezért, nagyon fontos a két kéz együttes és külön-külön való használatának gyorsasága és erőteljessége, mind az elindulásnál, mind a megállásnál. A labdavezetéssel együtt ez már igen nehéz feladatot jelenthet, s különösen a fordulásoknál kifejezetten szükséges egy úgynevezett egykezes „kontrázás”, amivel a fordulat nagyságát és mértékét szabályozni tudjuk. Ugyanakkor a csípővel való kerekesszék elfordítás és irányváltoztatás is nagyon hasznos és elsajátítandó feladat, de a hátrafelé való kerekesszékezés is olyan sok gyakorlást igénylő feladat, melyet a normál kerekesszékezésnél nem nagyon használunk.

A következő nagyon fontos feladat a labdával való kerekesszékes mozgás, passzolás és dobás megtanulása, mely a korábban NB I-es, vagy megyebajnokságban szerepelt játékosok – így pl. Vojtek Aurél, Sós Tamás, Nagy Levente, Szabó János és jómagam – számára is vadonatúj kihívást jelentett és jelent még ma is, de azok számára, akik előtte nem kosaraztak, még fokozottabban. Hiszen nekik a kerekesszék használattal párhuzamosan kell, kellett megtanulniuk a kosárlabdázás alapjait is. Arra viszont kifejezetten büszkék lehetünk, s persze elsősorban az érintettek, hogy közülük két tehetséges és szorgalmas játékos, Klaics Gábor és Benedek Márkó már tagjai voltak a magyar kerekesszékes válogatott keretnek, akárcsak az ex-profik közül Vojtek Aurél.

Ami a volt kosarasokat illeti, az igazság az, hogy ha talán a passzolásban és a labdavezetésben nem is szembetűnően, de a dobásoknál nekik is ugyanúgy problémát jelent a kerekesszékből való dobás, merthogy annak idején egy egészen más magasságból, állva és felugrásból rögzítették dobótechnikájukat, melyet most fél- vagy (tempó dobáshoz képes)1 méterrel alacsonyabban kellene megvalósítani. Arról sem elfeledkezve, hogy emiatt nagyobb ívben kellene dobni, de ugyanakkor arra is ügyelni kell, hogy azért a gyűrűig elmenjen a labda. Merthogy a „normál” kosárlabdához képest ebben sincs semmi különbség a kerekesszékes kosárlabdázóknak, a gyűrű ugyanúgy 3m 5cm-en van, van 3mp-es szabály, a labdát 5mp alatt kell bedobni, 8mp alatt a félpályán átvinni, a támadó idő 24 mp, ami miatt extrém dobásokat is el kell tudni vállalni.

Szóval a csapat „mindkét részének” ugyanúgy nagyon sok tanulást és gyakorlást jelent a kerekesszékes kosárlabdázás alapjainak elsajátítása, melyet véleményem szerint eddig igen jó ütemben és tempóban sikerült megvalósítani. Csak némi összehasonlításként. A nálunk a kerekesszékes kosárlabdát meghonosító budapesti Törekvés csapatának – mely információim szerint nem kosarasokból állt össze annak idején – 15 évig nem volt ellenfele, s „csak” 5 évnyi előkészület után sikerült őket legyőznie a tavalyi bajnokságban a Soproni Tigrisek csapatának, mely Magyar András edző és egyben magyar szövetségi kapitány és játékosainak munkáját dicséri.

Reméljük, hogy idén ősszel már mi is, a PTE PEAC Rolling Basket csapata is méltó ellenfele lesz e két csapatnak és a mellettük a bajnokságban szereplő Miskolciaknak.

 

  Kovács Attila edző